Oroszok

Az orosz börtönkolóniákban egészen a rendszerváltásig kulcsfontosságú szerepe volt a tetoválásoknak, és bár jelentőségük mára valamelyest csökkent, még mindig könnyen találkozhatunk tetőtől talpig a börtönben kivarrt elítéltekkel. A szakavatott szem egy elítélt egész élettörténetét le tudja olvasni a tetoválásairól, néha még több információt is, mint azt az elítélt szeretné.

Az idei Verzió igazi ínyencség volt számunkra, akik kiváncsiak vagyunk Oroszországra. Az elmúlt pár év szűkölködés után, orosz és nemzetközi dokumentumfilmeket láthattunk a régióból, sokféle témában. Ezúttal hármat tudtam meríteni belőle, remélem, ami kimaradt, azt pótolni tudom majd. Bevallom mélyre ment. Mind a három.

Anton itt van

A film megkapó naivitással, bevallott botorkálással indul. Ljubov Arkus, a Szeansz magazin alapítójának, főszerkesztőjének elsőfilmes kísérletét látjuk. Ljubovnak van köze a filmhez, évitzedeken keresztül a film körül mozgott, kritikusként, Filmművészeti Főiskola végzőseként, a filmről szóló hétkötetes mű szerkesztőjeként, és oktatóként a SzentPétervári Állami Egyetemen. Története egyszerre személyes és távolságtartó. Az autizmussal küszködő fiúval, Antonnal való kibontakozó barátsága, személyes kötődése a fiú iránt, törődése, nem szándékoltan kerül a film középpontjába. Az eleinte ridegnek, és egyenesen tolakódónak tűnő kamerás megfigyelés során Ljubov megtanulja érteni, érezni a fiút, végül kameráján keresztül a néző is megszereti Antont, és reszketve figyeli sorsának alakulását.

Hétfőn az Orosz Kulturális Központban lehetőségünk volt találkozni a legnépszerűbb mai orosz írók egyikével, Jurij Poljakovval. A Poljakovval! Személyesen. Ő a Gödölye tejben c. könyv írója, amit annyira szerettünk, hogy írtunk is róla.

A Moszkvától 60 kilométerre található "Gzsel" 27 falut foglal magában, s az oroszországi kerámiaműhelyek egyik fontos központja. Hagyományosan csak kék színű festékkel dolgoznak fehér alapra.

Gzsel községben a 17. században kezdtek működni az első kerámiaműhelyek flamand mintára. Jó száz évvel később már meghonosodott a majolika, a porcelán és a fajansz is. Az hohlomai faedények mellett az orosz vitrintárgyak leggyakoribb példányait képezik: apró kis edények, figurák népies jelenetekkel.

"Boldogan maradtam volna Kijevben - dühöngött egy aszott, vén domovoj … - de az az átkozott Szvetlána Tyihonovna ismerte a régi rituálét. Legjobb fekete, apró sarkú, fűzős cipőjében kiment a tökföldre, kirakott egy nagy, kerek sajtot, és azt kiabálta: "Domovoj apó! Ne maradj itt, hanem gyere a családdal!" A vén kurva."

Mondja ezt egy vén házi szellem, és ha azt hittük, hogy a házi szellemek nem káromkodnak, vagy hogy a dicsőséges októberi forradalom a mesék szereplőinek életére nincs hatással, sok meglepetést tartogat még számunkra Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan című könyve.