Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, úgy hívták Alekszandr Tatarszkij. Azt találta ki, hogy csettint egyet és megmenti az orosz animációs filmipart. És csettintett, és megmentette. Még ma is élne, ha meg nem áll a szíve álmában, 2007 egy szomorú éjszakáján.

Tatarszkij még 1988-ban létrehozta Pilot elnevezésű stúdióját, később ez lett a posztszovjet idők első független filmes stúdiója. A legkülönfélébb technikával készülő animációs filmeh rendezője, producere és gyártója lett. A stúdió pedig kinőtte magát és készen állt arra, hogy kiszolgálja az újra régi fényében ragyogó orosz animációt. Már csak pénzt kellett szerezni, mondjuk abból jó sokat és egy olyan projektet kitalálni, amire dől a pénz, na kitől?, na kitől?, hát persze, hogy az államtól. És ez lett a 2004-ben beinduló Drágakövek hegye (Гора самоцветов), egy olyan sorozat, amely Oroszország népeinek, régióinak meséit dolgozza fel. A részek egyenként 13 percesek, eddig elkészült 60 rész. Minden egyes rész azzal kezdődik, hogy egy ultrarövid rajzfilm betétben összefoglalják, mit kell tudni az adott tájegységről, kik laknak ott, miről híresek, hova kell elhelyezni őket Oroszország térképén.

Tatarszkij halála után Eduard Nazarov vette kézbe a projekt irányítását. Ezek a mesék válnak a 2000-es évek orosz gyerekeinek alapélményévé, ezekre fognak nosztalgikusan visszaemlékezni felnőttkorukban, ez lesz a vizuális anyanyelvük. Felmérések szerint a sorozat sikere egyedülálló, gyerekek közötti nézettségben 2006 óta veri az addigi egyeduralkodó Esti mesét is. Nyilván naivitás azt gondolni, hogy akár egy nemzedéket is sikerülhet egy ilyen projekttel megtanítani arra, hogy Oroszország nem homogén, hanem soknemezetiségű, egymás mellett, egymással élő kultúrák sokaságából összeálló ország, ahol tehát nincs túl sok helye a vérgőzös nacionalizmusnak. Na tessék, a mondat végére optimistább lettem, pedig nem olyan egyszerű ez. Például rögtön itt van az a probléma, hogy nehéz hitelesen a sokféleséget  egy nyelven éltetni.

Nem lenne rossz, ha a magyar tévék valamelyike átvenné a sorozatot, a népnevelő szándék mellett ugyanis valóban színvonalas, látványos és élvezhető mesékről van szó. De amíg ez megtörténik, lehet nézegetni a részeket a netről, nyelvleckének sem utolsó, bár elég sok részt nyelvtudás nélkül is lehet élvezni.

Íme, néhány példa:

Baskír mese a (nem annyira) ravasz rókáról

Kozák mese Kovács Pistiről, khm

Eszkimó mese a varjúról (személyes kedvenc)

További mesékért, képekért vagy csak úgy látogassátok meg a facebook-oldalunkat.