Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hajam a fejemen, de hol a szakállam? - fodrászat Pétervárott

Hogy mi van a fejemen az legalább annyira számít, mint az, hogyan készül el. Leginkább az underground fodrászat érdekelne, persze nem tudom, hogy az, ha én vágom le a pasim haját az pontosan minek számít, vagy ha a haverok nyírnak egymás fejére különleges mintázatokat, illetve, ha szakképzett fodrászok egy lakásban fogadják a vendégeket (ezt is szerettem). Kísérletező alkat vagyok és hűtlen, nem ragaszkodom egy valakihez, inkább több helyen tartom a vasat: kedvemtől függően választok, az dönt, hogy éppen milyen fejre- hangulatra vágyom. A profizmus sok mindenen múlik, de tanulható, a kreativitással és a valódi formaérzékkel azonban a legdrágább szalonokban sem bír minden egyes fodrász. Kellemes, ha nem fárasztanak le vágás közben túl személyes élettörténetekkel, vagy üres fecsegéssel (miközben aggódva figyelem, hogy pletyizés közben vajon tudja-e mit művel a hajammal), és az is jó, ha a mellettem ülőt sem kell feltétlenül hallgatnom. Mindehhez jön maga a hely: jó érzés szép, megkomponált belső térben lenni, ötletes részleteket megfigyelni, érdekes magazinokat lapozgatni. Ki nem állhatom az esetlegességet, a vizualitás teljes kizárását, vagy az ízléstelenséget, egyszerűen attól félek, hogy ennek megfelelően fogok én is kinézni: a trendek idétlen koppintása és a régtanult technikák alkalmazásának eredménye lesz a fejemen, és majd csattal, lófarokkal kell a végeredményt takargatva járnom.

Ugyan az én pasimat képtelen vagyok rávenni arra, hogy ne csak a pénz számítson, ha olló alá (ahh, sőt borotva szárazon (!!!!)) tartja a fejét (ezért inkább meggyőztem, hogy maradjanak meg a fürtök, időnként random igazítok rajta), de igenis vannak férfiak, akiknek számít a hajuk, és számít, hogy hol vágatják. Kifejezetten férfifodrászt nehéz találni, hiszen legtöbben egyenhajat nyírnak.

0 Tovább

Férfi két gyerekkel, avagy Moszkvában oligarchák között: English Dad in Moscow, I. rész

Milyen az élet, ha az ember: 1. Férfi két gyerekkel otthon, 2. Egy oroszul nem beszélő brit kalandor Moszkvában, 3. Oligarcha otthonokba bejáratos tanár. Imádom ezt a pasit, aki a fenti három személy egybegyúrva. Két éve követem a blogját: izgalmas leírásokkal, csattanós történetekkel képek nélküli felületen mutatja be a saját, és Moszkva hétköznapjait. Interjúm alanya a titokzatos: English Dad In Moscow. www.englishdadinmoscow.com

Az interjú eredeti, angol változata lent olvasható (you can read the original text in English, just scroll)

Gingerina: Számomra az a legizgalmasabb a blogodban, hogy semmilyen keretbe nem illeszthető. Te hogyan határoznád meg a saját blogod?

English Dad: Ez egy humoros szociológiai megfigyelése annak, milyen is gyereket otthon nevelő apának lenni Moszkvában, Oroszországban. Rengeteg blogot írnak háztartásbeli anyák, Moszkvában (Oroszországban), vagy más országban élő külföldi anyák, akik napjaikat kisgyermekükkel otthon töltik. Az én blogom abban más, hogy egy eredetileg egy, majd két gyermekét otthon nevelő férfiról szól, aki ugyanakkor külföldiként él Moszkvában. Igyekszem humorosan, viccesen írni, ugyanakkor szociológiai érdeklődésem is árulkodó: a blog szociológiai megközelítésből íródik.

image

0 Tovább

Férfi egy órára

Egy rendesen öltözött, szimpatikus ötven év körüli férfi száll fel a buszra utolsóként, hogy ne sodródjon a tömeggel az autóbusz belsejébe. Miután az ajtók bezáródnak, a jármű elindul, az emberek felé fordul, menetiránynak háttal és elkezd beszélni: "Hölgyeim, ha önök között akad olyan, aki egyedül él és van problémája a lakás- és a ház körüli teendőkkel, hívjon bátran engem. Elmegyek és egy óra alatt mindent megszerelek, amit egy férfi otthon tud. Rendeljen férfit egy órára!" Aztán odacsúsztat valaki markába pár névkártyát és megkéri, hogy vegyen el egyet, a többit pedig adja tovább azoknak, akik nyúlnak érte. A következő megállónál leszáll. Így hallottam a történetet orosz unokatestvéremtől, Verocskától, aki a Moszkva melletti Malojaroszlavecben lakik, innen jár be minden nap a fővárosba dolgozni. Két óra a munkahelyre elektricskával, metróval és busszal, este pedig ugyanennyi vissza. Miért, nincs ebben semmi különös… khm-khm.

2 Tovább

Dmitrij Hvorosztovszkij 50 éves

Az orosz Hang, az aranybariton, az orosz opera legértékesebb exportterméke tegnap volt 50 éves. Dmitrij Hvorosztovszkij tősgyökeres szibériai, Krasznojarszkban született, ott tanult a művészeti iskolában énekelni, a városi Operaházban kezdte meg pályafutását. 27 évesen indult be nemzetközi karrierje, amikor 1989-ben megnyerte a BBC Cardiff Singer of the World versenyét (ráadásul a helyiek kedvence előtt). Ezen a versenyen is elénekli Posa márki áriáit a Don Carlosból, ami azért fontos, mert ebben a szerepben tudja legjobban használni legfontosabb tulajdonságát: kiművelt baritonjával és szibériai termetével besugározza a színpadot a kompromisszummentes, hősies, csőegyenes férfiasság. És az operaszínpadok nem dúskálnak ilyen fazonokban, külcsín és belbecs ritkán találkozik ennyire szerencsésen.

0 Tovább

Oroszok

blogavatar

Oroszország, nagy ország. És milyen izgalmas! Levél: azoroszok [kukac] gmail.com

Utolsó kommentek