A világ legtöbb gyermekvasútját az egykori Szovjetunióban találtuk és a jelenlegi Oroszország területén is találjuk mind a mai napig. Az alábbiakban azt fejtegetjük, mi állhat ennek a hátterében, s eljutunk egészen a budapesti úttörővasútig is, aminek –azt hiszem, sokak nevében mondhatom – igazán örülhetünk, hogy egyáltalán megmaradt.

1932. Moszkva, Gorkij Park


Az első gyermekvasutat komszomolisták építették 1932-ben a moszkvai Gorkij Parkban. A vonal villamosított volt, a Szovjetunió története során mindösszesen 3 ilyen készült (ezen kívül Uzsurban és Donyeckben), mindegyiket bezárták, a moszkvai még a 30-as éveket sem élte túl. Ennek egyértelműen szórakoztató szerepet szántak, ami a későbbiekben szinte teljesen elhomályosult, s a pedagógia-nevelési (s nem ritkán propaganda) célok (kooperáció, kollektivizmus, kommunikációs készségek javulása, fegyelem, felelősség, szakkörök) kerülnek előtérbe.

A világ első gyermekvasútja 1947-ben, Tbilisziben.


Hasonló gyermekvasút épült grúz iskolások kezdeményezésére 1935. június 24-én az akkoriban még perzsa nevén emlegetett grúz fővárosban, Tifliszben. Hivatalosan éppen ezt szokás a Szovjetunióban és a világon az első gyermekvasútnak tekinteni (ma sajnos már nem üzemel). Nem is maradt visszhang nélkül az építkezés: az önkéntesek a Pionyerszkaja Pravda hasábjain buzdították a tagköztársaságok ifjúságát hasonló elhatározásra. Mivel az ötletre a közlekedésügyi népbiztos, Kaganovics (aki egyben a moszkvai metróprojekt vezetője is volt) is áldását adta, megindult a gyermekvasút-építési hullám.

Kratovo


1939-40-ben a legjobb mérnökök már egy grandiózus gyermekvasutat terveztek Moszkvába (az Izmajlovo parkba), aminek egy 8 és egy 12 km-es ágból kellett volna állnia. Az összehasonlítás kedvéért meg kell említsük, hogy az akkori gyermekvasutak mindösszesen 1-2 km hosszúságúak voltak. A tervek szerint a vonal pompában nem maradhatott alul a metróval szemben. A projektet 1941. június 20-án fogadták el, a megvalósításnak azonban gátat szabott a II. világháború. Pedig kétségtelen, hogy ma is érdekes látvány volna egy birodalmi gyermekvasút. A vonal később sem készült el a fővárosban, jelenleg Moszkvától 40 km-re, Kratovoban találunk egy gyermekvasutat.



Odesszában 1956 és 1963 között gyerekek által üzemeltetett villamosvonal működött.


A 80-as évek közepére a Szovjetunióban már vagy 52 gyermekvasútvonal üzemelt, mind a közlekedésügyi minisztérium alá tartozott. A szovjet elvtársak példája nyomán természetesen több szocialista országában is megkezdődött a gyermekvasutak építése, így Bulgáriában, Magyarországon (1948-50, Európában a harmadik!), az NDK-ban, Csehszlovákiában, Kínában, Kubában stb. Ami megkülönböztette őket a szovjet mintától, hogy állami támogatás híján többnyire csak 10-15 évig üzemeltek. A rendszerváltás a keletnémet és magyar gyermekvasutakat viselte meg legkevésbé. A Szovjetunió széthullásával az egykori tagköztársaságokban is szinte mindenütt felszámolták a gyermekvasutakat, ez alól jobbára csak az újjáformálódó Oroszország a kivétel: az összes területén maradt vonalat, szám szerint 22-t megőrizték, 2004-ig pedig még három új vonal is épült.

Minszk

Kazany

Donyeck

A kijevi gyermekvasút átadása



Itthon is valóságos reneszánszát éli „az úttörővasút”: 2012. június 23-án több mint 200 új iskolást avattak gyermekvasutassá a Hűvösvölgyben. Ilyen magas létszámra csak a 70-es években volt példa. A propagandisztikus elemek lehullása után itthon is világossá vált: értékteremtő dolgot sikerült létrehozni.