„Az út a Kremlhez Jaroszlavlon keresztül vezet” – harsogta Vlagyimir Milov ellenzéki politikus pár hete a jaroszlvavli polgármester-választás első fordulója után tartott demonstráción. Időközben a második fordulót is megtartották, ahol Jevgenyij Ursalov látványos győzelmet aratott az Egységes Oroszország (értsd: Kreml, értsd: Putyin) által támogatott Jakov Jakusevvel szemben. A széleskörű ellenzéki összefogás eredményeként, meglehetősen egyenlőtlen pályán születő győzelemhez nagy reményeket fűznek az orosz politikában változásra éhező ellenzékiek.

Jaroszlavl Moszkvától 250km-re északkeletre fekvő kisváros (durván 600ezer lakossal) ezeréves történelemmel és számos turisztikai látványossággal. Pár hete azonban a világsajtó politikai rovatainak visszatérő szereplője, tekintettel a szovjet idők óta regnáló polgármester Jakusev bukására. Jaroszlavlban az ellenzéknek sikerült az, ami egy hónapja az elnökválasztáskor nem, hiszen nem csak a regnáló elitet szidták, hanem egységesen felsorakoztak egy alternatív jelölt mögött, aki aztán a komoly ellenszél ellenére is nagy többséggel nyerte meg a választásokat.

Az ellenzék izgatottsága tehát nem meglepő. Az optimisták szeretik felhívni olyan párhuzamokra a figyelmet, mint hogy a gorbacsovi olvadásnak is fontos kezdőlöketet adtak a helyhatósági választásokon elért apró ellenzéki győzelmek. Persze egy fecske nem csinál nyarat, és ha meg is jelent egy repedés a Kreml falában, az egyelőre csak hajszál-vastagságú.

Ugyanakkor az Egységes Oroszország (JeR) gyengülése egyre nyilvánvalóbb. A Ladáiról híres gyárváros Togliatti polgármestere szintén független jelölt lett, (igaz rossz nyelvek szerint ő csatlakozhat az Egységes Oroszországhoz), az asztraháni választások második helyezettje pedig leghűségesebb támogatóival karöltve éhségsztrájkba kezdett a választási csalások ellen, miután a megnyert első forduló után a második fordulóban meglepően nagyot tudott fordítani a Kreml-jelöltje.

A jelek szerint, a pártrendszert bebetonozó Egységes Oroszországot az elmúlt tizenkét év stabilitása és gazdasági növekedése helyett, egyre többen kapcsolják a stagnáláshoz és a putyini kilátástalansághoz. A következő évek egyik legfontosabb kérdése tehát, hogy az elhasználódó hatalompárt esetleges bukása után merre fejlődik a rendszer. Három forgatókönyv érdemel említést.

  1. Új hatalompárt gründolása. A JeR a mindenkori hatalompártnak legalább a negyedik reinkarnációja, és a ’90-es években megszokott húzás volt némileg új köntösben, tiszta lappal, de a régi emberekkel újraindítani egy pártot.
  2. Liberalizáció. Az optimista szemlélet szerint a beígért választójogi és párt-törvényreform, amely megkönnyíti a pártok alapítását és választásokon való indulását lassan, de biztosan új színt hozhat az orosz politikába.
  3. Korporativizmus. A pesszimista szemlélet szerint azonban a liberalizáció csak álca, amely megadja az esélyt arra, hogy a választásokra jegelt, de a jövőben akár nagy szerepet is kapható, Putyin által megalapított Összoroszországi Népi Front valós tartalom nélküli hatalmas ernyőszervezetként fogja össze és tartsa kordában a nagyszámú atomizált helyi pártot. Az, hogy végül melyik irányba mozdul el a rendszer, alighanem nagyban meghatározza az ország jövőjét is, legyen az az irány a demokrácia (2), az autoriter rendszer (3) vagy a status quo fenntartása.