Gyerekkoromban húsvét táján az osztálytársak folyton azzal cukkoltak, hogy én biztos Krasznaja Moszkvát viszek locsoláshoz, jókat röhögve azon, hogy az milyen büdös. Eleve: a bárdolatlan oroszok és a kifinomult ízlést igénylő finom parfümök a hetvenes-nyolcvanas évek magyarjainak elképzeléseiben két külön világhoz tartoztak, a Krasznaja Moszkvára mint nevetséges és sikertelen erőlködésre tekintettek ennek cáfolatára. Annak ellenére, hogy anyukám orosz, sosem láttam otthon Krasznaja Moszkvát, így ezt a cukkolást sosem tudtam komolyan venni. De most utánanéztem, mit is kell tudni a legendás termékről.    

A történetet általában úgy mesélik, hogy minden Henri Brocard francia illatszerész Oroszországba költözésével kezdődött. Aki aztán a családi hagyományokat követve, sikert sikerre halmozva létrehozza az azóta is létező Brocard Parfümériát, cári beszállító lesz és 1913-ban, a Romanov dinasztia 300. évfordulójának tiszteletére Auguste Michel, a Brocard Parfüméria vezető illatszerésze megalkotja a Cárnő Csokra elnevezésű kölnit.  Aztán egy háborúval és forradalommal később Brocard cégéből lesz az Új Hajnal (Новая заря) állami vállalat, a nem túl forradalmi, de elég népszerű kölninek pedig új nevet adnak: Krasznaja Moszkva. Egyébként Brocard legnagyobb vetélytársa Moszkvában a Rallet Parfüméria volt, ott dolgozott egy bizonyos Ernest Beaux, aki ugyanarra az évfordulóra a Katalin csokra elnevezésű illatot alkotta meg.  A legenda szerint ez az alapja Beaux főművének, a Chanel No. 5-nek is. Úgy is lehetne mesélni a sztorit, hogy 1913-ban, Moszkvában két francia orr felosztotta a világot, megalkotva a Nyugat és a Kelet illatát. Kár, hogy nem teljesen így történt.

Az 1910-es évek végén a parfümgyártás területén radikális technikai átalakulás ment végbe, a szintetikus anyagok nagysegrendileg olcsóbbá váltak, így szinte minden addigi parfümöt újra ki kellett találni. Az Új Hajnal vállalat archívumában megtalálták az 1924 és 1925 között megkomponált Krasznaja Moszkva dokumentációját: hogyan próbálják szovjet vegyészek re/dekonstruálni a régi illatot, szerencsére a Moszkvában maradt Auguste Michel vezetésével. A cári legenda mellett létezik egy szovjet legenda is a parfümről: állítólag Molotov felesége, Polina Zsemcsuzsina választotta ki a végső verziót. A harmincas évek elején mindenesetre Zsemcsuzsina volt a vállalat vezetője. Az biztos, hogy az akkori idők számos híres nője tette népszerűvé a márkát. A külügyminiszter felesége mellett Ljubov Orlova, a 30-as, 40-es évek híres színésznője, később Valentyina Tyereskova, az első űrhajósnő nevezhető a Krasznaja Moszkva legfőbb márkaarcának.

Hogy minden szovjet nő Krasznaja Moszkvát használt, túlzás. A szovjet arisztokrácia nyilvánvalóan követte a divatot és külföldről hozatta magának a legújabb márkákat. A tömeg számára is léteztek kibúvók az egyenillatból: már a 30-as évek elején divatba jött a nagy vetélytárs, a Krasznij Mak (vörös pipacs), ami a hasonnevű 1927-es balettról kapta a nevét. A háború után terjedt el - pedig jóval előtte fejlesztette ki az 1934-ben letartóztatott és utána eltűnt Auguste Michel - a levendulaillatú Manon. A háború után is piacra dobtak új parfümöket a Szovjetunióban, kevésbé talányos nevűeket, ilyen volt például a Belaja Szireny (fehér orgona), vagy a Szerebrisztij Landis (ezüst gyöngyvirág). 

Manapság kevés orosz használ Krasznaja Moszkvát, csak az idősebb korosztály és az időnként felcsapó nosztalgiahullám tartja felszínen. De ha valakinek locsolkodni van kedve vele, akkor be lehet szerezni.

Vörös téren jártam,

nagy tüntetést láttam.

Nem akart oszolni,

szabad-e locsolni?