A szovjet időszak egyik legmorbidabb vonása az volt, hogy Moszkva legfontosabb terét temetőnek használták. És még mindig ott vannak a sírok! Nagyon úgy tűnik, hogy már nem sokáig.

Már egészen a történet kezdetén, 1917. november 10-én megrendezték az első temetést a Kreml falánál: 240, a szovjet hatomért harc közben elesettet hantoltak el. Miután a moszkvaiak nem nézték jó szemmel, hogy feltúrják a Vörös teret, a temetéshez díszőrséget állókat éleslőszerrel és szuronnyal látták el.

Az 1917-es temetésről fennmaradt fotó

1919-től, Szverdlovtól kezdve csak a fontosabb vezetőket temetik ide, Lenin (és egy ideig Sztálin) mauzóleumot kapott, a legfontosabb vezetők (szám szerint 12-en) sírhelyet mellszoborral, a többiek, kisebb politikai vezetők, művészek, tudósok, űrhajósok, külföldi mozgalmárok (összesen 114-en) egy urnát a falba. Utolsóként Usztyinov marsall urnája került a falba 1984 végén, az utolsó temetés pedig 1985 tavaszán Csernyenkoé volt. Az 1973/74-es átalakítás óta változatlan a nekropolisz látványa: gránitlapok, mellszobrok és ezüstfenyők takaros rendben. Az ezüstfenyőkért egyébként külön tudós, bizonyos Ivan Kovtunyenko felelt, neki kellett megoldani, hogy a moszkvai klímát nem túl jól viselő fafajta megmaradjon a város közepén.

Vörös téri public art

A kilencvenes, kétezres években többször felmerült az az ötlet, hogy számolják fel a köztéri temetőt, de valahogy nem jött össze. Egészen a múlt hétig azt lehetett gondolni, hogy ez már így is marad, a súlyos mellszobrok, a mauzóleum, meg persze az ezüstfenyők örökké a Vörös téri látkép részei maradnak. De június 22-én, a honvédő háború kezdetének 72. évfordulójára (próbálták valamivel kerekebb évfordulóra összehozni, a válság miatt nem jött ki a lépés) megnyílt a Szövetségi Katonai Emlékhely Temető. Moszkvától északra, Mityisi város mellett 55 hektáron, 4 milliárd rubelből felállt a nagy orosz nemzeti sírhely.

2001-ben (!) már rendelkezés szólt róla, 2004-ben már pontosan tisztázták, hogy kit lehet ide eltemetni. A fegyveres szolgálat közben elhunytakon, a Szovjetunió és Oroszország hősein, a második világháború veteránjain kívül az ország vezetőit. Konkrétan: Oroszország és a Szovjetunió elnökeit (utóbbi többes szám azért meglepő, mert a történelem során csak egy elnöke volt a Szovjetuniónak és gyanús, hogy több már nem lesz, de legalább Mihail Szergejevicsnek már nem kell idegeskedni a temetési költségek miatt), Oroszország és a Szovjetunió kormányainak tagjait, marsalljait és admirálisait. Ha az orosz elnök és/vagy a kormány úgy dönt, akkor mást is méltónak találhat erre + a fentiek házastársainak is van esélye méltányossági alapon.

 

A nemrégiben feltárt Szmolenszk környéki második világháborús sírokból már át is hozták a halottakat a szövetségi emlékhelyre, hogy Szegej Sojgu védelmi miniszter ne üres temetőt nyisson meg. Ha ő nem is, de Szergej Gorjaev, a főépítész elmondta, hogy 200 évre tervezték a temetőt, 40ezer sír befogadására alkalmas a terület, és igen, a Vörös téri nekropolisz felszámolását is beterveték. A mondatokon kívül a főépítész tervei is erről árulkodnak, elég megnézni ezt a látványos belsőépítészeti alkotást.

Lassan itt lesz az ideje annak is, hogy elgondolkozzunk, mit tegyünk a Kreml falába zárt magyarral: ha mindenkit elvisznek onnan, Landler Jenő sem maradhat ott.

Ha felkeresed a facebook-oldalunkat (és szeress!), akkor egy rövidfilmet is megnézhetsz a megnyitóról, hogy legyen képed a temető valódi méreteiről.