Oroszok

Férfi két gyerekkel, avagy Moszkvában oligarchák között: English Dad in Moscow, I. rész

Címkék: blog, english dad in moscow, Moszkva, orosz férfi, modern apa, oligarcha

Milyen az élet, ha az ember: 1. Férfi két gyerekkel otthon, 2. Egy oroszul nem beszélő brit kalandor Moszkvában, 3. Oligarcha otthonokba bejáratos tanár. Imádom ezt a pasit, aki a fenti három személy egybegyúrva. Két éve követem a blogját: izgalmas leírásokkal, csattanós történetekkel képek nélküli felületen mutatja be a saját, és Moszkva hétköznapjait. Interjúm alanya a titokzatos: English Dad In Moscow. www.englishdadinmoscow.com

Az interjú eredeti, angol változata lent olvasható (you can read the original text in English, just scroll)

Gingerina: Számomra az a legizgalmasabb a blogodban, hogy semmilyen keretbe nem illeszthető. Te hogyan határoznád meg a saját blogod?

English Dad: Ez egy humoros szociológiai megfigyelése annak, milyen is gyereket otthon nevelő apának lenni Moszkvában, Oroszországban. Rengeteg blogot írnak háztartásbeli anyák, Moszkvában (Oroszországban), vagy más országban élő külföldi anyák, akik napjaikat kisgyermekükkel otthon töltik. Az én blogom abban más, hogy egy eredetileg egy, majd két gyermekét otthon nevelő férfiról szól, aki ugyanakkor külföldiként él Moszkvában. Igyekszem humorosan, viccesen írni, ugyanakkor szociológiai érdeklődésem is árulkodó: a blog szociológiai megközelítésből íródik.

 image

Gingerina: Izgalmas, hogy egy apa perspektívájából látjuk azt, amiről megszokottan anyák blogolnak. Az írások szociológiai szemszöge mellett mondhatjuk-e azt, hogy a posztok sokszor esszé-szerűek, vagy éppen rövid elbeszélések?

E.D. Az elbeszélések keverednek a Hogyan csináljuk típusú bejegyzésekkel. Ezek velős, de humoros tanácsok arra, mit hogyan csináljunk Moszkvában. Eleinte személyesebb volt a hangvétel, de mára igyekszem kevésbé személyes hangot megütni: nem beszélek a családi életemről, a feleségemről, a gyerekeimről, és sosem említek neveket, nem csatolok fotókat, mert az magánügy. A világháló mindenki számára nyitott, úgyhogy igen óvatos vagyok. Időnként esszé-szerű bejegyzéseket írok, humorral, szociológiával fűszerezve.

G: Az a benyomásom, hogy időnként nagyon őszinte vagy, rendkívül közeli, intim leírásokat adsz meg arról, ami történik veled. Ez fikció, vagy valóság, vagy a kettő keveréke?

E. D. Jó kérdés. Néhányan azt tanácsolták, legyek óvatos, például amikor a tanítási tapasztalataimról írok. Reggel a gyerekeimre vigyázok, délutánonként pedig oligarchák, nagyon gazdag emberek gyerekeit tanítom angolra itt Moszkvában, Oroszországban. Sosem használok valódi neveket, és megváltoztatom a külső jegyeket is. Például ha egy házban tanítok, lakásról írok, ha piros szőnyegről számolok be, az a valóságban zöld, ha egy fiúról írok, igaziból lányról van szó, ha hét éves a blogban, akkor igaziból öt. Rendkívül óvatos vagyok, hiszen először is, tiszteletben tartom mások magánéletét, másodszor nem akarok pert a nyakamba, vagy lövést a fejembe, harmadszor mert így illik. A blogon egyébként minden tényeken alapszik. Csupán a részleteken változtatok: név, kor, leírás, metró állomás, stb.

Amikor a saját háztartásbeli tapasztalaimról írok, az mind valóság: valóban egy hat hónapos csecsemővel érkeztem Moszkvába, és tényleg van azóta még egy gyerekem, akire délelőttönként vigyázok, amíg a nagy óvodában van. Ez mind igaz. De sosem írnám le a címünket.

G: Hogyan tudsz két gyerek és részmunka (tanítás) mellett blogolni? Gyakran frissülnek a posztjaid.

E. D. Este írok, amikor a gyerekek már ágyban vannak. Szeretek írni, a tévé pedig unalmas. Külföldiként harminc csatornányi szennyet látok. Úgyhogy leülök a gép elé, és írok. Időnként két órát is eltöltök egy-egy poszttal, mert folyton újraírom. Erre mindig van időm. Sok minden inspirál a legapróbb dolgokig: a metrózás, emberek megfigyelése a metrón, vicces dolgok, amiket tanárként tapasztalok, amikor Dél-Moszkva valamelyik hatalmas házában, palotájában tanítok. Ezek a szituációk gyakran szórakoztatóak, van hogy szürreálisak. Mindig van miből meríteni, és szeretek írni.

 star

G: A leírásaid nagyon érzékletesen mutatják be azt a társadalmi réteget, amelyikkel kapcsolatba kerülsz. Bemutatod az apró részleteket, ezeknek az embereknek az életmódját, hátterét. Ugyanakkor  a leírások a külsőségekre, a palotákban látható designra, a lakókat körülvevő tárgyakra is kitérnek. Néha az az érzésem, hogy a leírás mellől hiányzik a fotó. Mégha a blog a történetekre és a mögöttük lévő részletekre fokuszál, nem érzel mégis időnként kísértést arra, hogy fényképeket készíts akár az utcán, és megoszd? (Láttam néhány fotódat a Tourism rovatban)

E. D. A blogba nem teszek fotókat, mert nem csinál jó képeket a telefonom, először is. Ugyan van egy blogom, ami publikus, mégis magánemberként nem akarok  az interneten közzé tenni képeket magamról, a családomról. Turista útjaimon fotóztam Oroszországban. Készíthetnék képeket a házakról, ahol tanítok, persze a magánszféra megsértése nélkül. Egyébként rengeteg kép van fent a neten Oroszországról, Moszkváról, nem hiszem, hogy nekem kéne hozzátennem. Csináltam képeket az őrült parkolásról Moszkvában.

 

G: Más apukákkal mennyire tömörültök: van-e saját klubbotok Moszkvában,  vagy azon kívül, a neten?

E. D: Jó kérdés. Próbálkoztam, amikor Moszkvába érkeztünk. Iszonyatosan magányos voltam, mert otthon találtam magam bezárva egy kétszobás kicsi lakásba a hatodikon, egy hathónapos csecsemővel, és senkit nem ismertem. Elkezdtem mozgolódni (networkölni), és jelentkeztem otthon-ülő apák klubjaiba, babás kávés-reggelikre, mint az anyák, de nem kaptam választ. Később csatlakoztam babás kávés-reggelikre, baba-csoportokba, így hívják. Jártam ezekre, de én voltam az egyetlen férfi. Később találkoztam férfiakkal, akik nem is voltak igazi háztartásbeli-apukák, mint én, hanem szemfényvesztők, mert teljes időben dadus volt náluk! Az egyik férfi amerikai volt, minden nap járt hozzájuk egy dadus. Napi négy órában lejárt a konditerembe, és mégis háztartásbeli-apukának nevezte magát a csaló! Én otthonlévő-papának nevezem magam, mert mindent egyedül csináltam végig, ahogy meg is írtam, dadus nélkül. Visszatérve a kérdéshez, két háztartásbeli-apukával találkoztam, az egyiknek teljes időben dadus segített, a másiknak félnapig, de ő részidőben dolgozott. Ritka fajta vagyunk.

 

Gingerina: Ebből az következne, hogy népszerű vagy az anyukák körében, akik ugyanezt csinálják végig.

E. D. Nem, nem igazán. A külföldiek közössége elég hideg, és belterjes, kissé sznob is. Sok otthonülő anyuka itt egyfajta háztartásbeli istennőnek képzeli magát, aki rendkívül fontos szerepet tölt be, amire egy férfi képtelen, és ha mégis megteszi az istenelleni vétek.

Nem igazán vagyok népszerű. Nem hiszem, hogy sok ittélő külföldi követné a blogomat, azt tudom, hogy páran követik, de a legtöbben Moszkván kívüliek. Van néhány barátom itt, aki felnéz rám, nők, anyák, akik szerint jó munkát végzek, és biztosan nagyon nehéz, stb.

Moszkva és Oroszország igen régimódi a szerepek elosztásában. Az orosz férfi sokszor lusta, nem mindenki persze, de általában sokszor lusta, elmegy dolgozni, hazajön, az asztalon várja a vacsora, a feleség végzi a főzést, takarítást, és még gyakran dolgozik is. A játszótéren sosem látni férfit. Itt Moszkvában sokszor lementem a nagyobbik gyerekemmel a játszótérre, amikor kicsi volt, és én voltam az egyetlen férfi. Ez elég furcsa.

 

G: Tehát nem vagy a modern férfi élő példája? Nem örvendesz tiszteletnek ebben a szerepedben?

E. D. Azt hiszem inkább viccnek tartanak. Mivel egy férfi ne legyen otthon a gyerekekkel. Ez nem a férfi dolga, a férfi vadásszon, szerezzen húst, érted mire gondolok. Kívül, Európában, olyan helyeken mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, stb, talán Magyarországon kissé modernebbül, előrehaladottabban fogják ezt fel.

Manapság a párok, házasok, vagy nem házasok gyerekkel, mindent meg kell, hogy tegyenek, amit csak tudnak, hogy pénzt keressenek. Ha a nő többet keres, rendben van, ha a nőnek dolgoznia kell, és a férfi marad otthon a csecsemővel, vagy kisgyerekkel, az is rendben van, mindent megteszel a túlélésért. Olyan helyeken, mint Oroszország, ez némileg régimódi.

Folyt. köv.

További érdekességekért oligarchák életéről szeress minket a facebook-on!

In English

What is life about when you are 1. a stay-at-home dad with two kids, 2. in Moscow without speaking any Russian, 3. teaching in homes of oligarchs. I adore this guy, who is all of the three in one person. I've been following his blog for 2 years now, it is full of vivid descriptions, funny stories with no pictures sharing with us the details of his Moscow life. Visit www.englishdadinmoscow.com

Gingerina: How would you define your own blog?

E. D. It is a kind of humorous, sociological observation on what it’s like to be a stay-at-home dad living in Moscow, Russia. There are lots of blogs written by stay-at-home mothers, expat mothers living in Moscow, or other countries, who were stuck at home all day with babies, but my blog first of all, I thought it would be different, because, it’s about being a man stuck at home with originally one child, now two children, and being a foreigner living in Moscow. I try to make my blog humorous, I try to make it funny, but at the same time I love Sociology, so I put a twist of Sociology into the blog.

 

Gingerina: Exactly, for me it was the most interesting thing that you are writing from the perspective of a dad, which is quite new in this field of blogs written by moms, just as you say. The other point is the sociological twist, but can we say that these are essays, or even short stories sometimes?

E. D. I kind of mix short stories with How to-s. These are kind of bits of advice with a humorous twist on how to do certain things in Moscow. Originally I was a bit personal, but now I try not to be too personal, I don’t talk about my family life, my wife, my kids, I never mention my kids’ names, my wife’s name, I never mention my name, I don’t include photos of myself or my family, because that is private. The world wide web is open to anyone in the world, so I am very careful, and try not to write too personal things. I do write kind of essays sometimes, as you say, usually with a humorous twist, or sociological twist.

 

Gingerina: I have the impression that you are very, very honest, even if you do not put any personal detail in your blog. Sometimes you share so particular and intimate descriptions about the things that happen to you. Is this fiction, reality, or some type of mixture of the two­?

E. D. Good question. Some people said to me I should be careful when I am writing about my teaching experience for example. I look after my kids in the morning, and in the afternoon in Russia, in Moscow I teach a lot of oligarchs, and very rich kids, I never use real names, I change descriptions, so if I am teaching in a home, I make it a flat, if I describe the room having red carpet in reality it’s got green, if I am teaching a boy, in reality I am teaching a girl, if it I said it is seven, the kid is five. I am very, very careful, because, first of all I have to respect people’s privacy, secondly I don’t want to be sued, or shot, thirdly, it is just a decent thing to do so. I do change information, but it is all based on facts. Everything on the blog is based on facts. I just change details: names, ages, descriptions, metro stations, etc.

When I talk about my experiences as a stay-at-home-dad, with my own kid for example, I arrived to Moscow with a six months old, baby, that is true actually, but I never mention my home address, but that is all true. Since then we got another baby, that I have been looking after, in the mornings, while my other kid, who is older goes to school. Everything about that is true.

 

Gingerina: You are very busy, how do you manage to write the blog? How do you manage with the two kids and the part time job to post recent posts?

E.D. I do it in night-time when the kids are in bed. I love writing, and there is not much on television. As a foreigner you’ve got thirty channels of crap on the screen. SO I sit at the computer and I write. Sometimes I spend two hours writing one post, because I rewrite and rewrite it. I always find time. I always find inspiration of little things like travelling on the metro, observing people sitting on the metro, funny things you see as a teacher, when teaching rich kids in some of these huge houses, in the South-side Moscow, you know, houses like palaces. Some of these situations are certainly amusing, even surreal sometimes. I am never short of material, and I love writing.

 

GIngerina: You are very sensitive in defining the social strata you get in touch with. Your descriptions are very keen on showing all the details, the entire life, the background of these people. On the other hand the descriptions focus on the design of these palaces, the objects that these people are surrounded with. I even have the impression that the descriptions are calling for photos. Nonetheless the blog focuses on stories and the details behind them, do you have sometimes the temptation to shoot on the street and to share that? I have seen some of your pictures under the title Tourism.

E.D. Well I don’t add pictures on the blog, because my camera, my phone doesn’t take good pictures, first of all. Although I have a blog, which is a public thing, I am a private person, I don’t want to share any pictures of my family or myself on the internet. I’ve taken or some pictures during my tourist travels in Russia. I could take pictures of some of the houses where I teach, without the violation of privacy, as I said. There are lots of pictures of Russia, or Moscow anyway on the internet, I could just add to those. I can’t see any point. I took some pictures of crazy parking in Russia.

 

Gingerina: Getting back to your role as a dad, do you form some type of club with other dads in Moscow, or outside that in the internet world?

E.D. Good question. I tried to when I started, when I arrived to Moscow. I was terribly lonely, because I was stuck at home in a small, two-bedroom flat on the sixth floor with just a six-month old baby, and I didn’t know anyone.  I started networking, and posting adverts to stay-at-home dad clubs, and stay-at-home coffee mornings, like mothers do, and I got zero response. Later I joined some stay-at-home mother coffee mornings, or baby groups, as they are called. I went to those, and I was the only man. Then I’ve met a few men, who weren’t in fact stay-at-home fathers like me, but they were fraud, because they had fulltime nannies! One man I met was an American, he had a fulltime nanny everyday. He went to the gym four hours everyday, he called himself a stay-at-home dad, a fraud! I call myself a stay-at-home-dad, because I did it all myself as I write here, I had no nanny.  SO to get back to the question: I’ve only met two stay-at-home dads here. One had a fulltime nanny, and the other one has got a part time nanny, but he is working part time. We are quite rare, you know.

 

Gingerina: This situation suggests that you have big popularity among those moms, who are doing the same job.

E.D. No, not really. I find that the expat community in Moscow is quite cold, and quite insular, a little bit snobby as well. A lot of stay-at-home mothers here, they see themselves as domestic goddesses, they see themselves as doing a very important role a man isn’t capable of, and shouldn’t be doing such a thing, it goes against god and all its holy. I haven’t found a huge popularity. I do not think I have too much following among the expats, I know some people follow the blog here in Moscow. but most of the people following it are outside of Moscow. I have some friends here, who admire me, female mothers, who say, you know, you do a great job, it must be difficult, blablabla… Moscow, Russia is quite how to say, shovenistic, or old fashioned in the role division. The Russian man tends to be a bit lazy, not all of them, of course, but generally tends to be a bit lazy: goes to work, comes home, dinner is on the table, the wife does all the cooking, all the cleaning, also often works. You never see men on the playground. I would go to the playground with my baby, with my older kid, here in Moscow, and be the only man there. It is kind of weird.

 

Gingerina: Actually you do not show a role model of a modern type of dad, do you? You are not perceived as someone very respectful in this sense?

E. D.: I think I am perceived a little bit of a joke. Cause, you know, a man shouldn’t be at home looking after the kids. Men don’t do that, men hunt animals, collect meat, you know what I mean. Outside in Europe, in places like the United Kingdom, or in France, Italy, blablabla, in Hungary maybe, this seems a slightly more modern, more advanced. In these days couples, married couples, or not married couples with kids have to do what they can to earn money, if the woman earns more money, fine, if the woman has to work, and husband has to stay at home to look after the baby, or babies, fine, you do what you can to survive. But in a place like Russia, it is slightly old fashioned.

To be continued...

For further interesting facts about the life of oligarchs drop a like on facebook!

| Reblog! 0 |
Reblog hírfolyam | Like hírfolyam

Oroszok

Oroszország, nagy ország. És milyen izgalmas! Levél: azoroszok [kukac] gmail.com

FILMKLUB

Nyár. Show-sátor. Tengerpart


Nyár és Krím, kapcsolatok az apa-fiútól, a szerelmen keresztül a Coj-hasonmás és a tehetségét kizsákmányoló(?) zseni-menedzseréig, a tengerparti zenesátor házilag barkácsolt show műsoraival leöntve. Könnyed őrület, szórakoztató abszurd, és az önmegvalósítás szabadsága. A főszerepben Mamonov, a Zvuki Mu énekese. A film egyben emlék a legendás Viktor Coj előtt is. A négy epizódból kettőt nézünk meg: a tisztelet és az együttműködés kommunikációs formáin keresztül vezetik a nézőt. A filmklub támogatásához a helyszínen járulhat hozzá: 1ooo forinttal.
Nyárköszöntő koktélok és krémes édes falatok.
2014. május 28. 19.35

KINO CAFÉ
Budapest, Szt. István körút 16.
Magyar felirattal.

Csatlakozz az eseményhez!
A meccs


1942. Kijev. A német megszállás felszínre hozza a politikai-társadalmi törésvonalakat: ki az ukrán/ orosz/ szovjet? Sajátos sporteseményre kerül sor: a megszállók futballbajnokságot rendeznek. A főszereplő a Viszockijt alakító Bezrukov: immár maszk nélkül!
2014. április 3o. 19.35

KINO CAFÉ
Budapest, Szt. István körút 16.
Megtörtént eseményeket feldolgozó film, magyar felirattal.

Csatlakozz az eseményhez!
Generation P


A pepsitől a cocáig, avagy a szovjet bölcselet vadkapitalista reklámba fordul. A vasfüggöny leomlik: maga alá temet vagy éppen felemel, csupán a bankhitel és Babilon kérdése.
2014. március 26. 19.45

KINO CAFÉ
Budapest, Szt. István körút 16.
Pelevin kultikus regényéből készült film, magyar felirattal.

Csatlakozz az eseményhez!
MÁSZLENYICA


Blini, tea, film, zene és beszélgetés.
Köszöntsd velünk a mászlenyicát!

2014. február 26. 19.45
KINO CAFÉ
Budapest, Szt. István körút 16.

A legújabb film Viszockij életének alkonyáról, magyar felirattal.



Programajánló

Deti Picasso koncert
2o14. május 14. szerda este 7.3o. A38 hajó



Jegyek itt vásárolhatóak.

Sztakan tea

Assam, Keemun és egy csipet Tanzánia...
A teáról itt bővebben
Keverte: Georgij Zavalnij az oroszok blog számára.


KAPHATÓ:
Somerset Teahouse
1024 Budapest, Fény u. 1.

Kisüzem
1077 Budapest, Kis Diófa utca 2.

Matrjoska Bisztró
1088 Budapest, Lőrinc pap tér 3.

Ezt olvastuk

Minden műfaj jó, kivéve az unalmast
Dmitry Glukhovsky-interjú
(Szláv Textus Blog)

Facebook

Twitter-feed

Utoljára kommentelt bejegyzések

Feedek