Az alábbi poszt Gingerina, Szasulja és Misa közös posztja. Nem bírtuk ki, hogy ne írjunk bele mindannyian, annyira felvillanyozott minket a közös tea! Az Orosz-ok blog teáját holnap mutatjuk be a Hátsó Kapu-ban (1074 Budapest, Dohány u.13.) a könyvbemutató után: este 18.oo-tól Csabai László Szindbád Szibériában című könyvének bemutatója után vodkázással, harapnivalókkal és a teánkkal (aminek a nevét holnap este áruljuk el) várunk mindenkit szeretettel! Aki kíváncsi ránk, az jöjjön el! (Az eseményt a Magvető és az Orosz-ok szervezi.)

És akkor elhatároztuk, hogy lesz egy saját teánk. Bementünk tehát a Fény utcai piacnál a Somerset Teahouse-ba, és Zavalnij Georgij teamester szellemi vezetésével röpke négy óra alatt összeállítottuk azt a teát, aminek összetevőit, történetét, hangulatát magunkénak érezzünk. Ráadásul finom is.

Szasulja a teák sokaságát szemléli a Somerset-ben:

Az oroszországi teaivás hosszú, és kanyargós történetéből Georgij segítségével hámoztuk ki az Orosz-ok blog teáját. Közben megtudtuk, hogy a Tea- és Lóügyi Hivatal közbenjárása és határozott fellépése nélkül szalmával dúsított rossz minőségű kínai teát fogyaszthattak volna az egykor Oroszországban; hogy a szovjet időkben olyannyira lenézett, füstösízű kínai tea az angol királynő titkos teakeverékében is szerepel;  hogy minél több az assam a keverékben, annál jobban közelítünk az ír bányászok által kedvelt kombinációhoz (Irish Breakfast: fele Assam), és még sok minden mást...

A zavarka (amikor koncentrált teát főzünk le, és azt napközben forró vízzel leöntve iszogatjuk ) például roncsolja a tea szerkezetét hosszú távon. Kóstolásnál a 'zaccot' le kell csöpögtetni...

Gingerina és Misa Georgijra figyel...

Az Orosz-ok saját teakeverékének összeállításánál történeti, ideológiai és kulturális szempontokat vettünk figyelembe.

1. Az Assam adja a teánk savgerincét, origóját. Mélyföldi tea, szimbolikusan is: az emlegetett angol és ír bányászok kedveltje, a 'nép' teája. A szovjet időkben az indiai tea, amit ici-pici téglácskákban árultak rajta kedves elefánttal, számított 'a' finom teának (persze ebben is fele volt a grúz tea). Keverékünk alapja.

2. A kínai fekete tea rendkívül ritka. Kínát ugyanis egy fordulattal ópium-termesztésre szánták, a fekete tea kitermelést egyszerűen áthelyezték. 19o5 előtt azonban a kínai fekete teát előszeretettel terítették a kereskedők Oroszországban, e hagyomány előtt tisztelgünk: keverékünk enyhén füstös ízét, mélységét adja a csipetnyi Keemun.

Georgij bekeveri a következő adagot: apránként módosítva az arányokon. Két csészéből tesztelünk. Egy kérdéssel még adós vagyok: mivel tartja fehéren a porcelánkészletét?

3. A kaukázusi teák, a Gruzinszkij csáj és a Krasznodarszkij csáj, fontos termékei voltak a szovjet piacnak, a krimi projektek részeként. Leginkább az utóbbihoz fűznek személyes emlékek, a kedves, fekete-tengeri krasznodarihoz. Ezeket természetesen kombájnnal szedték, nagyüzemben keverték, csomagolták. Poros állaguk és ipari személytelenségük miatt végül kihagytuk keverékünkből, de az egykori (még a preszovjet) ogyesszai nagykereskedők, és fekete-tengeri napfényes tealevelek előtt mégis tisztelgünk egy gondolattal. (A krasznodari tea 2oo3-ban egyébként Moszkvában nemzetközi nyertes lett, sőt a szocsii tea népteának pozícionálja magát).

4. A két pólus, az Assam és a Keemun közé hidat vertünk: a lágy és némileg savanykás tanzániai tea enyhít a karcos füstösségen, egyben kiemeli az Assam bársonyát.

5. Az előkelő Darjeelinget végül kihagytuk. Egyrészt, mert oly közel áll a zöld teához, márpedig mi egy erőteljes fekete teában gondolkodtunk. Kihagytuk ezzel Nepált, és Párizs-London kedvelt ízeit.

Miután kivitatkoztuk magunkat a történeti-ideológiai törésvonalak mentén ("Olyan teát szeretnék, amilyet Csehov ivott." "De hát ő valami szörnyű savanyú kínai rabja volt." "Indiait és kínait ne keverjünk." "Hülyeség, az angol királynő is így csinálja, ő meg csak ért hozzá." "Akkor már inkább az angol bányászokkal legyünk szolidárisok." "Valahogy jelenjen meg az is, hogy Oroszország soknemzetiségű." "Igen, legyen benne grúz is." "De az vállalhatatlan." "Akkor legalább valami afrikai." "És fair trade lesz?"), jöhetett a finomhangolás, a kóstolás. 

Már majdnem megvan az igazi!

A kóstolás, azaz a helyes arányok kitalálásának négyórás folyamatának  végére nem-hétköznapi tudat- és fizikai állapotba kerültem (Gingerina), majdnem mint egy módszeres, megadjuk-a-módját vodkázás során. Mindig két csészéből kóstoltunk, az egyes ízek között elfogyasztott finom-selymes prjanyiki (puszedli) elvette ugyan az előző ízeket, ám a következő korty teával mégis csak elkeveredett, édes-kekszes zajt vitt a kóstolásba.

Holnap este 18.oo Hátsó Kapu: kétszeresen rántjuk le a leplet: először Csabai László Szindbád Szibériában című könyvéről, majd az Orosz-ok teájáról (találd ki a nevét)!

Ha tetszett a poszt, szeress minket a facebook-on és kapsz egy képet!