No, nem a szén-, és ércbányászatról van szó, hanem arról a kellemes párás helyről, ahol az ember teste-lelke megtisztul és megmelegszik a fagyos Oroszföldön. Az alábbi fotót Gerd Ludwig készítette a Moscow never sleeps sorozatból (kép innen a sorozat itt és itt):

Az orosz bánya sajátos hagyományokkal rendelkezik, és külön iskolát képvisel. Nem mindegy, hogyan használjuk a vényiket, azaz a venyigéből, gallyakból készült seprűt, amivel egymást, illetve magukat paskolgatják a fürdőben gőzőlgő testek. Nem mindegy az sem, hogy miből is készül az a seprűcske, az eukaliptusz léguti megbetegedésekre jó, a juhar salaktalanító, gyógyító hatású, a nyárfa pedig vízelethajtó. A bánya arra is jó, hogy ha a fűtés, vagy melegvíz ellátás akadozik, akkor a meleg fürdőbe ellátogatva az ember szépen, alaposan tetőtől talpig lesuvickolhatja magáról a rárakódott, ráfagyott bőrfeletti (ruhaalatti) fölös rétegeket. Vannak bányák, ahol nők, férfiak külön-külön helységben, anyaszült meztelenül mosakodnak, hajat mosnak a hatalmas lavorokban a jól felfűtött teremben. Még most is érzem a gőzölgő szappan illatot.