Hogy mi van a fejemen az legalább annyira számít, mint az, hogyan készül el. Leginkább az underground fodrászat érdekelne, persze nem tudom, hogy az, ha én vágom le a pasim haját az pontosan minek számít, vagy ha a haverok nyírnak egymás fejére különleges mintázatokat, illetve, ha szakképzett fodrászok egy lakásban fogadják a vendégeket (ezt is szerettem). Kísérletező alkat vagyok és hűtlen, nem ragaszkodom egy valakihez, inkább több helyen tartom a vasat: kedvemtől függően választok, az dönt, hogy éppen milyen fejre- hangulatra vágyom. A profizmus sok mindenen múlik, de tanulható, a kreativitással és a valódi formaérzékkel azonban a legdrágább szalonokban sem bír minden egyes fodrász. Kellemes, ha nem fárasztanak le vágás közben túl személyes élettörténetekkel, vagy üres fecsegéssel (miközben aggódva figyelem, hogy pletyizés közben vajon tudja-e mit művel a hajammal), és az is jó, ha a mellettem ülőt sem kell feltétlenül hallgatnom. Mindehhez jön maga a hely: jó érzés szép, megkomponált belső térben lenni, ötletes részleteket megfigyelni, érdekes magazinokat lapozgatni. Ki nem állhatom az esetlegességet, a vizualitás teljes kizárását, vagy az ízléstelenséget, egyszerűen attól félek, hogy ennek megfelelően fogok én is kinézni: a trendek idétlen koppintása és a régtanult technikák alkalmazásának eredménye lesz a fejemen, és majd csattal, lófarokkal kell a végeredményt takargatva járnom.
Ugyan az én pasimat képtelen vagyok rávenni arra, hogy ne csak a pénz számítson, ha olló alá (ahh, sőt borotva szárazon (!!!!)) tartja a fejét (ezért inkább meggyőztem, hogy maradjanak meg a fürtök, időnként random igazítok rajta), de igenis vannak férfiak, akiknek számít a hajuk, és számít, hogy hol vágatják. Kifejezetten férfifodrászt nehéz találni, hiszen legtöbben egyenhajat nyírnak.
Utolsó kommentek