Oroszok

És ha már végképp kifogytunk a témákból, vagy annyira nem ismerjük azt a társaságot, amibe belecsöppentünk, hogy még vicceket sem merünk nekik mesélni, ha nincsen közös élményünk - segít a dal. Ha mindez Oroszországban történik meg velünk, akkor íme a közös dalkészlet egyik legfőbb vonulata: a rajzfilmdalok. Ezeket nullától százéves korig, nemtől, nemzetiségtől, vallástól függetlenül mindenki tudja, ismeri, énekli, a szövegeket is alig-alig tévesztik.

7. Brémai muzsikusok dala "Ничего на свете лучше нету" (Nincs a világon jobb)

1969-ben megjelent a Grimm-testvérek ismert meséjéből készült szovjet rajzfilm, és ahogyan szokás volt, a rajzfilm zenéjét kiadták lemezen. És csak ekkor esett le a tantusz (a 15 kopejkás) - a lemezt 2 év alatt 28 millióan vették meg. Ugyanis a szerzők ebbe a mesébe szelidített változatban, de azért jól látható és hallható módon rockandrollt csempésztek. Az a jeje a szamártól a szovjet beatzene születésének a hangja. A hivatalos kritika elmarasztaló volt, egy komolyzenész egészen odáig ment, hogy a rajzfilm zenéjét "gyerekeknek szánt marihuaná"-nak nevezze. Aztán 1973-ban szóltak a rendező Inessza Kovaljovszkajának és a zeneszerző Gennagyij Gladkovnak, hogy jöhet a folytatás.

85 éves korában elhunyt Vagyim Juszov operatőr, Andrej Tarkovszkij első három filmjének alkotótársa. A szakmát Borisz Bolcsaktól, Mihail Romm operatőrétől tanulta Moszkvában, és ahhoz képest, hogy 1954-ben végzett, csak 1960-ban, 31 évesen volt vezető operatőr egy filmnél. Viszont az rögtön Tarkovszkij vizsgadarabja volt, az Úthenger és hegedű című rövidfilm. Jól belekezdett. Ezután egyértelmű volt a hosszabb távú együttműködés Tarkovszkijjal, amitől stabil egzisztenciát nem, de művészi kiteljesedést annál inkább remélhetett. Ideális választás volt Tarkovszkij számára, ugyanis Juszov a rendező minden elképzelését, vágyát, álmát sajátos technikai problémaként fogta fel, és a maga által kifejlesztett, felturbózott kamerákkal, mozgatási eszközökkel, stabilizátorokkal oldott meg. No meg persze tehetséggel.

Mint minden komoly rajzfilmes országnak, a Szovjetuniónak is volt macskás filmje. A szovjet gyerekeknek Leopold és az ő elmaradhatatlan lila nyakkendője jutott. Meg a mesék zárómondata: Gyerekek, legyünk barátok (éljünk barátságosan). A történetek nem voltak túl bonyolultak: Leopold éli a lakótelepi szovjet kispolgárok hétköznapi életét, két kisegér (fantáziadús nevük: Szürke és Fehér) kihasználva a macska békés természetét, megpróbálja kizökkenteni nyugalmából ("Gyere ki, te aljas gyáva!"), ám ez nem sikerül nekik, mert Leopold bárgyúan boldog ugyan, de mindenre felkészült. A magyar változatban Márkus László hangja erősített rá Leopold negédességére. 1975-től 1987-ig 11 részt rendezett Anatolij Reznyikov, oroszul eleinte a legendás Andrej Mironov adta a hangokat, később Alekszandr Kaljagin (az orosz Haumann Péter) vette át a szerepet. A történetek egyszerűsége lehetőséget adott arra az alkotóknak, hogy szórakoztassák magukat: szinte az összes Leopoldban elrejtettek utalásokat korabeli szovjet filmekre, és valami miatt a 13-as szám iránti vonzalmukat is itt élték ki.

Csütörtöktől indul a Puskin moziban az Orosz Filmnapok (április 25-29). Birgit Beumers-szel, a rendezvény kurátorával, a CEU vendégprofesszorával beszélgettem a mostani filmnapokon bemutatásra kerülő filmek felkarolójáról, a fiatal filmeseket bemutató Kinotavr Filmfesztiválról (Szocsi), és az orosz film új útjairól ma.

The Russian Film festival kicks off today (25-29 April) at Puskin Cinema.The curator of the current event, Birgit Beumers (senior fellow at CEU) has shared some insights about the Kinotavr, the festival screening emerging filmmakers, and about the new ways in Russian filming today.

Interview with Birgit Beumers (for English scroll)

Gingerina: Miért éppen Szocsira esett a fesztiválszervezők választása?

B.B. Szocsi nem kulturális központ. Szocsi a 2o14-es Téli Olimpia helyszíne, ami miatt rendkívül izgatottak vagyunk, hiszen vérge lesz nemzetközi reptere. Egy kulturális rendezvényszervező, aki Moszkva mellett szervezett eseményeket, A Szovjetunió összeomlása után 199o-ben elérkezettnek látta az időt egy nyitott orosz filmfesztivál megrendezéséhez. A kezdetekkor, 1991-ben a fesztiválon még szerepeltek a ma már független volt-szovjet köztársaságokból érkező filmek. Az első fesztiválon volt film Kazahsztánból és Grúziából, amik az évek alatt lassan eltűntek.

Az első fesztivált Podolszkban, egy Moszkvától délre, 2o mérföldre fekvő kis városban szervezték meg. Akkoriban még kevesen láttak orosz filmeket, mivel kevesek rendelkeztek videómagnóval, és akkoriban szinte csak videón lehetett hozzáférni ezekhez a filmekhez. A rendezvény megpróbálta hozzáférhetővé tenni a filmeket egy szélesebb közönség számára. Podolszk esetleges választás volt: itt jvoltak kapcsolatai a szervezőnek, Mark Rudinstein-nek, a helyi kultúrháznál, moziknál.

Fotó: Birget Beumers

B.B. Mark Rudinstein 17, vagy 18 évadon keresztül vezette a Kinotavr-t. Az első, podolszki esemény után helyezte át a fesztivált Szocsiba. Valószínűleg Cannes-hoz hasonló fesztiválban gondolkodott: ‘ez a mi Cote d’Azure-ünk’, ami persze csak a Fekete-tenger, de mégis ez egyfajta válasz volt Cannes-ra. Vegyük észre, hogy a fesztivál ráadásul június elején van, éppen Cannes után. Ugyanakkor a kezdeményezés kapcsolódik az ezerkilencszáz-harmincas években felkarolt, majd elvett tervekhez, hogy a Krim-félszigeten, a Fekete-tengernél megteremtsék a szovjet Hollywood-ot. Az ambíció, hogy délre, a tenger felé vették az irányt erre is rezonált. Tehát, Szocsi volt a célpont, és Mark Rudinstein megállapodott a Krasznodar régió közigazgatásával, Szocsi főpolgármesterével, stb, a Zsemcsuzsena (‘gyöngyszem’) hotellel, és a Téli Színházzal (Zimnij Teatr), ahol a mai napig zajlanak a vetítések.

Why was Sochi chosen for the film festival?

 B.B. Sochi is not a cultural center. Sochi is the city of the Olimpics 2o14, and we are already terribly excited about it, because it will now have an international airport.  After the collapse of the Soviet Union in 1990 a man who had been organizing cultural events in and outside Moscow, thought that it was time to run an Open Russian Film festival. In the early years of 1991 it included still films from that later had become independent former soviet republics. The first festival had films from Kazakhstan, and Georgia are still running in the competition later, and then later steadily had disappeared.

This first festival was organized in Podolsk, a tiny little town outside Moscow, 20 miles away from South of Moscow. It was an attempt at a time, when hardly anyone could see Russian movies. Not many people had video recorders, cause videos were the only way in which you could get hold of these films at all. It was an attempt to show these films to some kind of audience. Podolsk was just a town where this person had contacts with the local house of culture, cinemas, that’s why the first festival was hosted in Podolsk. And the person who took this initiative was Mark Rudinstein.

Fotó: Mark Rudinstein

Mark Rudinstein headed Kinotavr and stired it through 17 or 18 editions. After the first event in Podolsk he moved the festival to Sochi. I guess he wanted to create a festival like Cannes. This is our kind of Cote d’Azure, which it isn’t, it’s the Black Sea, but it was an attempt to create a response to Cannes. If you look at the way as the festival positioned itself from the beginning of June, it comes immediately after Cannes. It also echoed at least a little bit an initiative that was started and aborted in the nineteen-thirties, where there were plans for the creation of a Soviet Hollywood in the Crimea on the Black Sea. The ambition to go South to the sea also resonated a little bit that. So, Sochi was the destination, and Mark Rudinstein set up deals with the administration of the Krasnodar region, the mayor of Sochi, etc, and the Zhemchuzhena Hotel, and the Winter Theatre (Zimnij Teatr), which is still the location for the film screenings.

Fotó: Rodnyanszki/ Rodnianskiy

17, vagy 18 év után Rudinstein új irányok felé tekintett, és eladta a Kinotavr brendet. Az új tulajdonos, és szervező Alekszandr Rodnyanszkij lett, aki abban az időben az STS televíziós holding vezetője volt. Rodnyanszkij továbbvitte, és sok szempontból professzionalisabbá tette a fesztivált. Mark Rudinstein nemzetközi és országos versenyt szervezett. A nemzetközi szálat elhagyták, ehelyett szerveztek orosz versenyt, rövidfilm-versenyt, speciális programokat, és egy orosz Showcase-t, ahol a versenyfilmeket vetítették angol nyelvű feliratokkal a külföldi közönség, a fesztivál-szervezők számára. Ez utóbbi kiemelten fontos volt a fesztiválszervezőknek, akik azért jöttek, hogy megnézzék mi történik az orosz filmben, és hogy milyen filmeket tudnak magukkal vinni. Situr Alyeva sok sok éve a fesztivál szervezője. A tulajdonosváltás óta dolgozik a Kinotavr-nak, ami ma már inkább egy üzleti vállalkozáshoz hasonlít. Producerek, a filmipar menedzserei vesznek részt, van ú.n. filmterv bemutató, ahol a filmkészítők bemutatják filmterveiket a producerek számára, ez is új fejlemény. Tulajdonképpen ennyi a Kinotavr rövid története.

Fotó: Zsemcsuzsina Hotel, Zhemtshuzhena Hotel

Into year 17 or 18 Rudinstein wanted to look for new postures, and he sold the brand name Kinotavr to a new host, owner. At that point Aleksandr Rodnianskiy, who at the time was still the CEO of the film Chanel STS, bought this label and continued running the festival, and made it in many ways a more professional event. Mark Rudinstein had a national and an international competition. The international side was abandoned, and instead what the organizers of the festival did was to have a Russian competition, a short film competition, the squares, special programmes, and also to have a Russian Showcase where they screen the films that were running in the competition with translation for international guests, for festival selectors. It was a very, very important moment for festival selectors to come and see, what is available in Russian cinema, and what was happening in Russian cinema. Situr Aliyeva has been a programme director who worked with Kinotavr for many many years, and she has been programme director since the takeover. It is much more like a business form. There are producers, there are managers from the industry, there are pitching sessions which is also an invention or addition that came to the festival after that. So that was the short history of Kinotavr.

Screenings at the Zimnij. Vetítések a Zimnij-ben/ előtt. 

Gingerina: Ha megrajzolnánk Oroszország kulturális térképét, mely városokat helyezné rá Moszkván és Péterváron túl?

B.B. Rengeteg kezdeményezés van több orosz nagyvárosban kulturális programok és vállalkozások terén. A legutóbbi a Dvizsenyije (Mozgalom) nevű fesztivál, amit Omszkban tartanak debütáló filmeknek. Omszk nemrég csatlakozott a fesztivál piachoz. Hanti-Manszijszkban nemzetközi debütáló filmfesztivál van. Jekatyerinburgban rendeznek óriási dokumentumfilm fesztivált rendeznek. Számos kulturális projekt és kezdeményezés van az európai oldalon Permtől Jekatyerinburgig, és ott van Krasznojarszk, Szibéria is.

Fotó: Alisza Prudnyikova/ Alisa Prudnikova, Marc Oliveier-Wahler (kurátor/curator) a Biennálén

B.B. Hatalmas színházi és irodalmi rendezvények futnak. Jekatyerinburg rendkívül pezsgő légkörrel rendelkezik, ami kedvez a kulturális innovációnak, nemcsak a Biennalé miatt (amiből Alisza Prudnyikova olyan eseményt varázsolt, ami valóban feltette ezt a várost a térképre), de egyéb események miatt is. Például ott van a filmiskolák fesztiválja, a Kinoproba decemberben, ahol a különböző oroszországi filmiskolák adják a programot.

Működik Jekatyerinburgban egy filmstúdió is, és egy remek animációs iskola. Számos remek filmkészítő él ott, színházrendezők: Vaszilij Szigarejev (díjnyertes filmje: Farkas), Alekszej Fedorcsenko. Fedorcsenko filmjét, a Csendes Lelkek-et bemutatták Velencében, a legutóbbi filmjét pedig Rómában, a nemzetközi filmfesztiválon októberben. Igencsak zajlik az élet ott, az egyik legpezsgőbb város. Perm is törekszik felfelé.

Az interjú folytatódik: folyt köv... Még több Birgit Beumers-től itt.

Gingerina: Which cities would you highlight on the cultural map of Russia, along with Moscow, and St.Petersburg?

There is a broad wave of attempts to create cultural programmes, and encounters in a number of cities in Russia. The latest is a festival called Dvizheniye, which is held in Omsk. It is a festival of young debut films. Omsk is the latest addition to the festival market. There is an international of debut films in Hanti-Mansiysk. There is a big documentary festival in Ekaterinburg. There are a number of cultural projects and initiatives from Perm to Ekaterinburg on the European side, and then in Siberia, in Krasnoyarsk.

They have a very big theatre event and literature event. There are a number of intitatives of cultural events outside the major two cultural capitals. Ekaterinburg is an extremely vibrant place for cultural innovation, not only because of the Biennale, which they had been running (which Alisa Prudnikova has turned into an event that put that city on the map), but also other events. They have a festival of film schools, which is called Kinoproba, in December, where you get programs put together by different film schools in Russia.

They have a film studio in Ekaterinburg, and a great animation school. They have a number of very fine filmmakers, and theatre directors, Vasiliy Sygareyev (Wolfie), Aleksey Fedorchenko. His film Silent Souls was shown in Venice, and his recent film was in Rome, at the international film festival last October, so they’ve got quite a bit going on there. That’s one of the most vibrant cities. Perm is upcoming.

Folyt köv...

To be continued... (Read more of Birgit Beumers)

Dobd el a netet, és bérelj egy helyet a Puskin moziban csütörtöktől, mert fejestül beterít az orosz újhullám. A filmek egyenesen Szocsiból érkeztek, az új alkotóknak szervezett filmfesztivál, a Kinotavr 2o12-es válogatásából, illetve néhány korábbi, és egy bónusz alkotás: a Ködben most indul országos útjára filmpremierként.

"Ismeretlen rendezők, részben ismeretlen színészek, és úgy tűnik, hogy a tavalyi, 2o12-es évben egy olyan erős mezőny jelentkezett szinte egy időben, hogy az felér egy forradalommal itt a filmművészetben." - Répás Ágnessel beszélgettem az orosz filmnapokat szervező Budapest Filmtől.