Az idei Verzió igazi ínyencség volt számunkra, akik kiváncsiak vagyunk Oroszországra. Az elmúlt pár év szűkölködés után, orosz és nemzetközi dokumentumfilmeket láthattunk a régióból, sokféle témában. Ezúttal hármat tudtam meríteni belőle, remélem, ami kimaradt, azt pótolni tudom majd. Bevallom mélyre ment. Mind a három.
A film megkapó naivitással, bevallott botorkálással indul. Ljubov Arkus, a Szeansz magazin alapítójának, főszerkesztőjének elsőfilmes kísérletét látjuk. Ljubovnak van köze a filmhez, évitzedeken keresztül a film körül mozgott, kritikusként, Filmművészeti Főiskola végzőseként, a filmről szóló hétkötetes mű szerkesztőjeként, és oktatóként a SzentPétervári Állami Egyetemen. Története egyszerre személyes és távolságtartó. Az autizmussal küszködő fiúval, Antonnal való kibontakozó barátsága, személyes kötődése a fiú iránt, törődése, nem szándékoltan kerül a film középpontjába. Az eleinte ridegnek, és egyenesen tolakódónak tűnő kamerás megfigyelés során Ljubov megtanulja érteni, érezni a fiút, végül kameráján keresztül a néző is megszereti Antont, és reszketve figyeli sorsának alakulását.
Utolsó kommentek