A foci EB nyitónapján, pénteken, az orosz válogatott 4-1-re legyőzte Csehország csapatát. A szbornaja mellett bemutatkoztak az orosz szurkolók is. Tizenkét orosz drukkert köröz a rendőrség a biztonsági emberekkel történt összecsapásuk miatt. Két orosz állampolgárt – egy 41 éves nőt és egy 27 éves férfit – két évre eltiltottak a lengyel stadionok látogatásától, méltatlankodásuk jutalmául, mivel tekintettel erősen ittas állapotukra nem engedték be őket a meccsre. Másik négy orosz szurkolót egy wroclaw étteremben kiprovokált verekedés miatt keresnek. A lvovi fan-zone-ban a helyi különleges erőknek kellett beavatkozniuk, hogy megakadályozzák az orosz és ukrán drukkerek konfliktusát. Írásunkban számba vesszük az orosz focihuligán múltját és jelenét és szót ejtünk arról, miért kell szurkolni, hogy mindenki túlélje a holnapi napot.

A radikális futballkultúra kialakulása’70-es évekre tehető a Szovjetunióban. Ekkortájt kezdték a csapatokat az idegenbeli meccsekre is elkísérni kisebb-nagyobb szurkolói csoportok. Az új mozgalmakat a hatalom gyorsan rendszerellenesnek minősítette, tehát sokszor az állásukkal vagy a hallgatói jogviszonyukkal fizettek fanatizmusukért a drukkerek. Mindez nem tudta meggátolni a huligánok és az erőszakos incidensek számának folyamatos növekedését. 1987-ben sor került a szovjet futballtörténelem egyik legnagyobb tömegverekedésére amit 450 moszkvai Szpartak-drukker provokált ki Kijevben a helyi Dinamó szurkolóiból. 1990-ben bemutatkoztak az orosz fanatikusok a nemzetközi színtéren is, megint csak a Szpartak „béközép” révén akik Prága városát forgatták fel a helyi Szparta klub szurkolóival történt összecsapásaikkal.

A Szovjetunió és a szovjet fociliga szétesése nehéz időket hozott a huligánokra is, de látszólag csak azért, hogy aztán megerősödve térhessenek vissza. A ’90-es évek második felében intézményesültek a szurkolói csoportosulások és mára az olyan nagyobb csapatoknak, mint a pétervári Zenit vagy a moszkvai CSKA több tucat firmája, vagyis fanatikus szurkolói szervezete van.

Az orosz szurkolói szubkultúrának két érdekes sajátossága van. Egyfelől, a drukkerek igen közel kerültek a Harcosok klubja-féle utópia megvalósításához. Ellentétben más országokkal, Oroszországban a fanatikusok aktivitása nem kizárólag a stadionra és környékére összpontosul. A drukkerek rendszeresen szerveznek ún. mahacsokat, ahol a stadiontól távol két klub válogatott harcosai az előzetesen lefektetett szabályok szerint, fegyver nélkül és a fair play jegyében jól összeverik egymást, erről videót készítenek, amit rendszerint az interneten közzé is tesznek. A mahacsokon néha csak pár fős csoportok csapnak össze, de nem ritkák a több száz főt felvonultató csaták sem.

Érdekes módon, a szurkolói kultúra másik fontos eleme, a nacionalista, rasszista és sokszor szélsőjobboldali retorika viszonylag új jelenség, ami csak a 2000-es évektől van jelen Oroszországban. Ennek ellenére mára nehéz különbséget tenni az ultrák és a radikális jobboldali mozgalmak között. Az elmúlt tíz évben számos erőszakos incidens, köztük több végzetes kimenetelű történt fociszurkolók és (legtöbbször kaukázusi származású) bevándorlók között. Ráadásul 2010 decemberében bebizonyosodott, hogy nem marginális problémáról, hanem komoly társadalmi feszültségekről van szó. Egy fiatal orosz drukker megölése után több ezer fiatal tüntetett a Kreml-közeli Manyezsnaja téren szélsőjobboldali és rasszista lózungokat skandálva. Az indulatokat a helyszínre kiérkező moszkvai rendőrfőparancsnok igyekezett (javarészt sikertelenül) csitítani.

A nacionalista, szélsőjobboldali meggyőződések pedig aggodalomra adnak okot a holnapi lengyel-orosz meccsel kapcsolatban. Június 12-e ugyanis Oroszország napja, a nemzeti szuverenitás kikiáltásának ünnepe. Igaz, az ezen a néven 2002 óta ünnepelt szabadnap nem tartozik az év legnagyobb eseményei közé, mindez azonban nem akadályozza meg a focihuligánokat abban, hogy különösen készüljenek a holnapi meccsre. Nincs jobb ötletünk hát, mint remélni, hogy az orosz válogatott holnap is hozza jó formáját és az elégedett szurkolók békés ünnepléssel fognak megemlékezni a győzelemről.