Ma van Oroszország Napja, annak tiszteletére, hogy 1990. június 12-én fogadták el az Oroszország szuverenitásáról szóló törvényt. Miután azt senki nem tudja igazán, hogy mit jelent a szuverenitás, meg olyan szép amerikai hangzása is van, így a köznyelvbe a Függetlenség Napjaként vonult be a jeles dátum. Ja, és 1991-ben pont ezen a napon választották meg Oroszország első elnökét, Borisz Jelcint. És ha hozzávesszük, hogy 1991 decemberéig az ország még mindig föderatív szocialista köztársaság volt, akkor elmondható, hogy  összességében ez egy szép, fontos ünnep.

Nem sok mindent lehet kezdeni ezzel a nappal: nincsenek veteránok, akik mesélhetnének hősies csatákról, csak piti politikusok, akikre a kutya sem kíváncsi; komoly költők nem írtak verset, amit az iskolákban lehetne szavalni (azért nem kell félteni az orosz tanárokat, láttak már fura ünnepet eleget, séróból megoldják az ilyen problémákat); nincsen dicsőséges tablókép, amit ki lehetne állítani, semmi. Felmérések szerint a lakosság kétharmada azt sem tudja, hogy miért nem kell dolgozni június 12-én. Mit lehet ilyenkor tenni? Legyen Moszkvában a Vörös téren felvonulás? Az senkinek nem fog feltünni, ott mindig van valami. (Egyébként történelmi karnevál lesz az ünnepre való tekintettel, jelentsen ez bármit.) Nem, ez nam az igazi.

Á, megvan! Szóljunk a katonaságnak, kérünk egy szép akármit.

A feladatra a legalkalmasabbnak az "Orosz Lovagok" tűnnek, a harcászati vadászrepülő csapat, akik leginkább a békeidőben elkövetett produkcióikról híresültek el. Új művészeti ágat fejlesztettek ki, az égre rajzolást. A kedvencem az Angyal az égen elnevezésű attrakciójuk (képet lásd fent), amit idén áprilisban mutattak be először. Ha megkérik őket, márpedig fogják, akkor ma is feldübörögnek valami szépet az égre.

Így készült az angyal:

Az angyal arcát nem látjuk. Még az is lehet, hogy a múlt felé fordítja, mint Walter Benjaminnál a történelem angyala. Hát, lenne mit néznie.

Nézd meg a facebook-oldalunkat is!