Oroszország hosszú, fagyos teleknek örvend, kiterjedt területének nagyobb részén a kontinentális éghajlat minden szépségével. Igaz, hideg van. Na és: a legkijózanítóbb pillanatokat élhetjük meg, ha a friss, csípős levegőre kilépve, a fagyos hóbuckákon egyensúlyozhatunk, a felsózott latyakban tapicskolhatunk, vagy a zuzmarás faágakban gyönyörködünk.

Érdemes kimenni a természetbe: erdőbe, vagy legalább egy parkba és gyönyörködni az égig érő fenyők, nyírfák ruhájában, a végtelen síkság napsütötte csillogó hótakarójában. Ilyenkor, január-februárban a nappalok is hosszabbá válnak, később sötétedik, egy moszkvai februári naplementénél a hóbol kiemelkedő fehér, és szürke végtelenül hosszú és magas lakótelepi házak felett, nincs szebb (szerintem).

Bizonyos hőmérséklet alatt a hó porhanyóssá válik: annál könnyebben siklik a szánkó, jeges pályát karcolva magának, és annál jobb a faágakat leporolva havazni, hátonfekve karlendítve pillangót rajzolni. Kislánykoromban képeslapokat gyűjtöttem, kedvenceim a virágkölteményes, aranybetűs köszöntő lapok mellett a behavazott, téli tájra varázsolt újévi lapok voltak. A mai válogatás az orosz (és azon túli) telet mutatja be, fotók innen.

Különös szépségűek az ipar és természet/évszak különös kapcsolatát bemutató képek.