A csodák mezeje egy egyszerű Szerencsejáték is lehetne, ha nem Oroszországban járnánk, ha nem az orosz tévé rendszerváltást szimbolizáló műsora lenne. Így viszont a feje tetejére áll minden: a betűk, szavak, szólások kitalálása csak ürügy ahhoz, hogy hetente egy órára elszabaduljon a műsorvezető fantáziája, a játékosok és a nézők pedig egyik ámulatból a másikba essenek.

Már a műsor címe is. Mindenhol máshol, ahol átvették ezt a vetélkedő formátumot, az amerikai eredetiből kiindulva Szerencsekeréknek nevezték. Az oroszok Alekszej Tolsztoj Pinocchio-átiratának, Az arancskulcsocska, avagy Burattino kalandajai című meséjének egyik motívumát vették alapul. Burattino két rabló, Alíz, az álrokkant róka és Basilio, a kamuvak macska áldozatául esik, elcsalják őt a Csodák mezejére (innen a műsor címe), ahol elásatják vele tankönyvvásárlásra kapott pénzét. A csodák mezeje nem máshol, mint a Bolondok országában található (a régebbi magyar fordítás gyerekkímélőbb verziójában Mafla-országban). A kultikus 1975-ös filmfeldolgozás dalában ez így néz ki (a szöveget bizony-bizony Bulat Okudzsava írta):

Ennek megfelelően a nézők általában bolondlakóknak nevezik a játékosokat, akik nem bánják ezt, mivel a maró öngúny nem áll távol az egésztől. Az 1990 október 25-ei első adás óta a hetenként jelentkező műsort 1100-nál is többször láthatták a nézők, nem számolva a meglepő mennyiségű ismétléseket. Az első évben még Vlagyiszlav Lisztyev, az orosz tévé legendás alakja és az ORT 1995-ben merénylet áldozataként meghalt első elnöke vezette, hogy átadja 1991-ben a helyét az igazi arcnak, aki ebből a fonnyadt kis vetélkedőcskéből igazi showt faragott: Leonyid Jakubovics húsz éve lubickol a népszerűségben. A műsor titka az, hogy senki nem veszi komolyan a vetélkedőt. Azért mennek a tévébe a játokosok, hogy találkozzanak Jakuboviccsal, hogy énekeljenek neki, verset szavaljanak neki, hogy leitassák, megetessék és főleg, hogy ajándékot adhassanak neki. Ahhoz képest, hogy más országokban mennyire rágörcsölnek a nyereményekre, itt a műsor csúcspontja akkor érkezik el, amikor a messzeföldről jött játékos szülőföldje nevezetességével előrukkol és megvendégeli a többieket, majd átadja családja, faluja, városa jókívánságait és ajándékait Jakubovicsnak.  Eleve a forgatandó kereket is megrakják mindenféle kajákkal, így az egész műsorarculat kap egy falusi lagzi behatást.

A játékosok ajándékaiból 2001-ben állandó kiállítás nyílt Moszkvában, amit azóta is előszeretettel látogatnak, mivel nagyszerű fényképeket lehet készíteni velük. Jakubovics beszólása, Ajándék a stúdióba! bevonult az orosz blogoszférába, ha egy vitában hiányoznak a hiteles érvek valakinek, rögtön beírja: Forrásokat a stúdióba!