Mihez kezdjünk egy jókora lazac derékkal? És egy doboz isteni kaviárral? Milliónyi recept kering a neten füstölt, sült, párolt változatairól. Az oroszok és a halak viszonya nem közömbös, bizonyítja ezt a sokféle felhasználási mód, házi eljárás. Mivel Oroszország hatalmas, ezért a halak és felhasználási módjuk tárháza is sokszínű. Egy hal van, ami a folyók, tavak és tengerek ajándéka is, a lazac. A lazac édesvízbe rakja le ikráit, az apró halacskák pedig 1-2 éves korukban megkezdik útjukat a tenger felé. A tenger vize és klímája szükséges ahhoz, hogy kifejlett, erős felnőtt példány váljon belőlük, majd kb. 2-9 éves koruk között megkezdik hosszú, akár többszáz kilóméteres útjukat az édesvízek felé, hogy lerakják ikráikat. Az Északi-tenger lazai számára különösen küzdelmes út ez és szemben az erőteljes áramlattal, ami annyira kimeríti őket, hogy a petéket lerakva és ezzel teljesítve küldetésüket, sokan elpusztulnak. A halászok sem könnyítik a helyzetet, sokan prédául esnek még mielőtt gondoskodnának az utódlásról, ezért több lazacfajtát a kihalás fenyeget. Az Atalanti Óceán lazacai számára annyival könnyebb a helyzet, hogy ők életük során többször is lerakják ikráikat.
Ha már ott van a konyhapultunkon a lazacderék akkor utazzunk gondolatban Oroszországba és készítsük el így:
